ME-ÁJK

Karunk a 2016/17-es tanévben ünnepli az eperjesi-miskolci jogi oktatás megalapításának 350. és a miskolci jogi oktatás újraalapításának 35. évfordulóját.

Az evangélikus jogi oktatás 1667-ben vette kezdetét a felvidéki Eperjesi Collégiumban. A kollégium 1665-ös alapító okirata három nemes célt jelölt ki az intézmény számára; nevezetesen, hogy legyen ez az intézmény „a Mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok universitasa és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időkön át”. A Collégium első tanárai közt tisztelhetjük azt a Pankratius Mihályt, aki első magyar közjogi munkájával szerzett elévülhetetlen érdemeket. A Collégium története, diákjainak – köztük: Thököly Imrének, Kossuth Lajosnak – és tanárainak szerepvállalása a magyar történelem sorsfordító pillanataiban bizonyították, hogy az alapítók elérték céljukat. A jogi oktatás minősége szintén rendkívül magas színvonalú volt. Időközben a Collégiumból a jogi oktatás önálló intézménnyé szerveződött, mint eperjesi evangélikus jogakadémia.

A trianoni békediktátum nyomán az eperjesi evangélikus jogakadémia Miskolc város polgárainak hívására és támogatásával Miskolcra költözött, amely esemény egyúttal Miskolc város első felsőoktatási intézményének megtelepedését is jelentette. Az átköltözés sikeres volt: a miskolci evangélikus jogakadémia megállta a helyét az új helyzetbe került csonka országban is, s így a jogakadémia Miskolcon is betöltötte az alapítók 1665-ben tételezett céljait. Mindezen elvárásoknak azonban csak a második világháborút követő kommunista hatalomátvételig tudott eleget tenni, amikor is 1949-ben – a katolikus, református jogakadémiák mellett – az evangélikus jogakadémiát is megszüntették. Ezt követően a diktatúra mindent elkövetett, hogy az egyházi jogi oktatásnak lehetőleg még az emlékét is elfeledtesse. Az evangélikus jogakadémia e szomorú véget ért miskolci korszakából érdemes talán kiemelni – a teljesség igénye nélkül – Pólay Elemér római jogászt, Bruckner Győző jogtörténészt, Hacker Ervin büntetőjogászt vagy Zsedényi Béla alkotmányjogászt, az 1944-ben alakult Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökét, későbbi mártírt. 

Nem oly soká azonban jogászhiány alakult ki a vidéki Magyarországon, és ennek leküzdése érdekében az akkori politikai vezetők egy új jogi kar felállítása mellett döntöttek. Abban, hogy erre éppen Miskolcon került sor, jelentős kezdeményező szerepe volt Dr. Novák Istvánnak is, a miskolci evangélikus jogakadémia egykori tanárának, a miskolci jogi kar későbbi díszdoktorának. Mindazonáltal amikor 1981-ben karrá szerveződött a Miskolcon újraindított jogi oktatás, a kommunista diktatúra árnyékában még szó sem lehetett arról, hogy az új miskolci jogi kar és az egykori eperjesi-miskolci evangélikus jogakadémia között bármiféle hivatalos kapcsolatot teremtsenek. Minderre 1991-ig kellett várni, amikor is megkezdődött az evangélikus szellemű jogi oktatás örökségének immáron formalizált keretek közötti felkutatása.

végzős hallgatók a Miskolci Egyetem főépülete előtt

Ennek első lépéseként 1991-ben megállapodást kötött az Evangélikus Egyház akadémiája és a Miskolci Egyetem jogi kara, amely megállapodás két lényegi elemet tartalmazott: egyrészt deklarálta azt, hogy a miskolci jogi kar az eperjesi-miskolci jogakadémia szellemi örökségének hordozója, másrészt pedig rendelkezett az egykori eperjesi jogakadémiai tanárok portréinak letétbe helyezéséről a miskolci jogi karon. Az aláírók között volt Fabiny Tibor, az Evangélikus Akadémia professzora, Novotni Zoltán magánjogász professzor mint a miskolci jogi kar dékánja, valamint a miskolci jogi kar római jogász professzoraként az a Zlinszky János is, aki később a katolikus jogi kar alapító dékánja is lett.

A miskolci jogi karon folyó magas színvonalú képzés rangos elismerése volt 2006-ban, éppen a miskolci jogászképzés újraalapításának 25-ik évfordulóján, hogy a Magyar Akkreditáció Bizottság a jogi karok közül egyedüliként adta át mind a jogász szak, mind a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola részére a „Kiválósági hely” címet.

A miskolci jogi kar és az eperjesi-miskolci jogakadémia közös történetének egy következő fontos lépcsőfoka volt az a 2016-os megállapodás a Miskolci Egyetem és az Országos Evangélikus Egyház között, amelyben az egyház ismét megerősítette a miskolci jogi kar státuszát az eperjesi-miskolci jogakadémia szellemi örököseként, és amelyben tovább mélyítették a korábbi együttműködést. A megállapodást ünnepi tanúként írta alá Boleratzky Lóránd, a miskolci jogakadémia evangélikus egyházjogász professzora, aki az eperjesi-miskolci jogakadémia szellemi örökségének ápolásában is kimagasló érdemeket szerzett.

A 35 éve újraalapított miskolci jogászképzésben a jogtudomány számos kimagasló alakja vállalt illetve vállal szerepet. A fent már nevesített személyeken túl említést érdemelnek a már elhunyt Horváth Tibor és Kratochwill Ferenc büntetőjogász professzorok, Gáspárdy László polgári eljárásjogász professzor és Bíró György polgári jogász professzor.

szalamander Miskolcon a selmeczi és eperjesi diákhagyományok szellemében

A miskolci jogászképzés egyik egyedi sajátossága az ország más jogi képzőhelyeihez képest a diákhagyományokhoz kapcsolódik. Ennek kettős eredője van. Egyrészt a miskolci jogászság immáron szervesen kapcsolódik a Miskolci Egyetemen ápolt selmeczi diákhagyományok továbbörökítéséhez, amely diákhagyományok 2014-ben felvételre kerültek a Szellemi Kulturális Örökség (UNESCO) Nemzeti Jegyzékére. E hagyományok legfontosabb alapját a bajtársiasság és összetartozás képezi, és összekötik a Miskolci Egyetem összes karának hallgatóit. A miskolci jogászok diákhagyományainak másik eredője az eperjesi-miskolci jogász diákhagyományok, amelyek hasonló régmúltra vezetnek vissza, mint a selmeczi diákhagyományok, és amelyek jelenleg egyedüli hordozói – az Evangélikus Egyház által is elismerten – a Miskolci Egyetem jogi karának hallgatói.